Székelyföld kincse

Posts tagged “almási barlang

Túrázás a Vargyas szorosban

Túra Vargyastól – Kőaljáig

Kék kereszt turistajelzés, menetidő kb. 2 – 2 és fél óra.

Vargyasról a kék kereszt turistajelzésen (erdőkitermelő út) juthatunk fel a szorosba, a Vargyas patak jobb partján felfele haladva. Vargyason az út leágazását irányítótábla valamint a természetvédelmi terület tájékoztató táblája jelzi. Elérve a Hidegaszó patak beömlését, balra fordulunk (az út áthalad a patakon és folytatódik tovább a Hidegaszó völgyében) és rövidesen a szoros előterébe, a Kőalja nevű helyre érünk.

Túra Kőaljától – Orbán Balázs barlangig

Kőalja- Félsziget- Lócsűr – Orbán Balázs barlang: kék kereszt jelzés, menetidő kb. 30 perc.

A Kőaljából időnktől függően tervezhetünk kisebb- nagyobb túrákat a szorosba, az idelátogatók leggyakrabban természetesen az Orbán Balázs barlangot szokták felkeresni. A barlanghoz a kék kereszt turistajelzésen indulunk el, átkelünk az első függőhídon majd balra térve folytatjuk utunkat felfele a patak mentén elérve a Kőcsűr ösvény elágazásához. Az elágazás után nem messze a patak medrében található az iható vizű Medvék forrása. Ha nem áll szándékunkba a Kőcsűrt egy külön túra alkalmával meglátogatni, akkor érdemes egyúttal ide is egy kis kitérőt tenni, jobbra térünk a piros pont jelzésen, egy rövid kapaszkodó után felérünk a Kőcsűr nyakához, ahonnan balra letérve a jelzett ösvényről a sziklafal aljában kapaszkodva rövidesen a Kőcsűr boltozatához érünk. Visszatérve a patakhoz, az ösvény folytatódik, elhagyva a Kőcsűrt, majd átkelve a patakon a Félszigetre. Ezután már a patak jobb oldalán haladva magunk mögött hagyjuk a Nagy Kőgörgeteget, figyelmünket a patak túloldalán feltűnő Csudálókő hatalmas sziklatömbjére irányítva. Rövidesen a Csudálókővel átellenben levő Lócsűr barlang tátongó nyílása tűnik fel. A Lócsűr előtt balra jelzetlen ösvényen felkapaszkodhatunk a Csala tornyához és a Tatárlik barlanghoz, illetve a Tatárlik felett található kilátópontra. Érdemes ezt a kitérőt is beiktatni túránkba. A Lócsűrrel szemben levő pallón ismét átkelünk a patakon és jobbra fordulva mintegy 10 perc múlva a szoros legnagyobb barlangjának bejáratához érünk. Visszatérés a Kőaljába ugyanezen az úton.

Túra Orbán Balázs barlangtól – Kőmezőre

Orbán Balázs barlang – Pionírok ösvénye – Urak ösvénye – Kőmező: sárga sáv jelzés, menetidő: kb. 45 perc.

A leírt körtúra teljes időtartama a kitérőkkel együtt (nem számítva a barlangok meglátogatásához szükséges időt): kb. 2 – 2 és fél óra

Akik hosszabb körtúrára vállalkoznának azok az Orbán Balázs barlangtól folytathatják útjukat a sárga sáv jelzésen a Kőmező felé. Az ösvény eleinte a patak bal partján halad, majd előbb a Pionírok, aztán az Urak ösvényén, sziklás terepen kapaszkodva jut fel a Kőmezőre, ahol egy kis forrás is található. A forrástól a Kőmezői kilátóhoz érdemes kimenni (5 perc a forrástól), gyönyörű kilátásban lehet részünk. A Kőmezőn találhatók a hagyomány szerint a tatároktól való szerencsés megmenekülés emlékére épített Tatárkápolna romjai.

Túra Kőmezőből – Kőcsűrig

Kőmező – Farkas ösvény – Kőcsűr alja : piros pont jelzés, menetidő: kb. 30- 45 perc.

A Kőmezőről a javarészt erdőben vezető, piros ponttal jelzett Farkas ösvényen térhetünk vissza a Kőaljára, az ösvény a Kőcsűr alatt torkollik bele a kék kereszttel jelzett turistaútba. Ha elmulasztottuk a Kőcsűr meglátogatását, ezúttal megtehetjük. A Farkas ösvényről kis kitérő vezet a Csudálókő tetején levő Széchenyi – szírt kilátóponthoz. „A nagy honfinak nagyobbszerű emlékkövet nem fog soha e haza emelni” írja Orbán Balázs a Széchenyi – szirtről.

Túra Kőmezőből – Máltetőre

Kőmező – Mál-tető: jelzetlen, menetidő: kb. 1 óra.

Ugyanakkor a Kőmezőről a Tatársáncon és a Kőmező patakán átkelve a sárga sávval jelzett ösvény folytatódik egyrészt Kiruly-,és Szelterszfürdő, másrészt Homoródalmás irányába. A Kőmezőről továbbá jelzetlen ösvény kapaszkodik fel a Mál- tetőre (930 m ) is, ahonnan páratlanul szép kilátás nyílik az egész Vargyas völgyére, de a távolabbi vidékekre is.

Túra Kőaljától – Orbán Balázs barlanghoz II

Kőalja – Alsó – Mál-tető – Tiva – tető – Vargyas völgye – Orbán Balázs barlang – Kőalja: kék kereszt turistajelzés, menetidő kb. 4 óra

A Kőaljából indul ugyanakkor egy másik körtúra útvonala is, az Alsó- Mál – Tiva – tető irányába az Alsó- Mál oldalában kapaszkodva eleinte az erdőben, majd kijutva a szorost jobb oldalról övező hegygerincre. Innen északnyugati irányba haladva, megkerülve a szorost visszaérünk a patak völgyébe, melyet ezúttal követve, az ösvény az Orbán Balázs barlangot is érintve, visszavezet a Kőaljba. A szoros felső felében azonban nincsenek átkelőhelyek építve a patakon.
Barlangok a Vargyas-szorosban!


Megközelítése

A Vargyas – szoros Erdély délkeleti részén, a Keleti- Kárpátok ún. „középsõ csoportjához” tartozó Persány és a Hargita hegységek találkozásánál található, Kovászna és Hargita megye területén. A természetvédelmi terület összesen 998 hektárjából közigazgatásilag 800 ha tartozik a Hargita megyei Homoródalmás községhez, 198 ha pedig a Kovászna megyei Vargyas községhez. Gépjármûvel csak Vargyasról közelíthetõ meg erdõkitermelõi úton (12 km), a kirándulók zöme ezt az utat választja. Gyalogosan viszont elérhetjük a szorost akár Homoródalmás (9 km), akár Kirulyfürdõ (15 km) vagy Szelterszfürdõ(7 km) irányából is.


A szoros legendái

    A barlangok sötét világa, a különös sziklaalakzatok mindig is hiedelemeket, mondákat keltettek életre a közelükben lakók körében és ez nem volt másképp a Vargyas- szoros barlangjaival, szikláival sem. Az egyik legismertebb legenda a tatárjáráshoz és Csala vitéz nevéhez füzõdik. A nép az almási barlangba húzodott vissza a tatárok elõl míg azok a Kõmezõn vertek tanyát. Fogyott az élelem kegyetlenül mindkét táborban és bizony a barlangba szorultak már azon gondolkodtak, hogy megadják magukat, mikor egy eszes vénleány összekaparta a még maradék lisztet és azt hamuval és kõtejjel összegyúrva hatalmas kenyeret sütött. Ezt egy hosszú rúdra szúrva kinyújtották a barlang száján, hadd higgyék azt a tatárok, hogy még rengeteg fölösleges ennivalójuk van, úgy forgatták, mutogatták. A tatárok be is dõltek a csalinak és bosszúsan, nagy porfelhõt kavarva eltakarodtak a Kõmezõrõl. Csala vitéz azonban, hogy meggyõzõdjék ennek bizonyosságáról, felmászott a barlanggal szemközti sziklatoronyra és látván, hogy a tatárok valóban elmentek, örömében heves mozdulattal felkiáltva megtántorodott és a mélybe zuhant. „ Akkor lába alól a kõ omladoza / Nyakra fõre esvén halállal áldoza” – ahogy a versben is megírodott. De neve örökre fennmaradt, hisz azt a sziklatornyot ma is Csala tornyának hívják.


Kőcsűr

A völgy jól ismert eróziós tanúsziklája, melynek ék-i része szervesen kapcsolódik a Nagy-Mál tetõ hegylábi övezetéhez, teteje pedig egy szép, boltíves sziklakapu. Ez a sziklakapu nem más, mint }egy hajdani barlang beszakadt, bejárati része, mely régebben esõ idején szolgált menedékhelyül pásztoroknak, kaszásoknak, barlangászoknak.Nem messze tõle található a Kõcsûri õsvíznyelõ, falain a víz oldó, pusztító hatásának jól megfigyelhetõ nyomaival. Kataszteri száma 1200/87.


Tatárlik

Két oldalról a szabadba nyíló kijáratokkal rendelkezõ, alagútszerû rombarlang. Harmincöt méter magasan fekszik a Vargyas patak szintje fölé meredeken emelkedõ Kõhát gerincorrán. A tatárjárás idején az Ugron családnak volt védbarlangja, innen a másik elnevezése. Mellette emelkedik a legendás Csala- tornya. Barlangkataszteri száma : 1200/13.


Lócsűr

A Lócsûr egyike a szoros tekintélyesebb barlangjainak, összhossza 300 m. A hagyomány szerint azért nevezik Lócsûrnek, mert a környék barlangjaiban rejtözkõdõk itt tartották lovaikat a tatárjárás és egyéb veszedelmek idején. Ittjártakor, 1867-ben Orbán Balázs még „fantastikus alakú szobor-csoportokról, szabályszerûen lecsüngõ és a szövétnek fényétõl ragyogó csillárokról” számol be, melyek azóta sajnos mind elpusztultak. A barlang belsõ részein ma is látni szép, fehér cseppkõlefolyásokat, egy másik érdekessége pedig, hogy télen, a barlang széles bejárati részén csodaszép jégsztalagmitok képzõdnek. A barlang kataszteri száma 1200/8, egyszerû világítóeszközzel az év bármely szakában bejárható.


Almási barlang

A barlang fő részei: Bejárati terem (jól látszanak az egykor összefüggő falrész nyomai), Ablak, Szuszékok, Csala sírja, Kápolna- és Márványterem, Újkijáró, Függőkő, Nagyterem, Karzat, Pokol, Kutyalika, Medvebarlang, Jordán kútja, Emeleti terem.

1527 méteres hosszúságával a völgy leghosszabb barlangja. Impozáns bejárata a Csudálókõ oldalában nyílik, integy 20 méterre a patak szintje fölött, ahova lépcsõk segítik a feljutást. A bejárati részen található az Elõcsarnok, innen ágaznak tovább a barlang járatai a Meleg-,és a Rejtett- terem valamint az Erzsébet- terem, a Vetõk –terme, a Nagyterem, a Kápolna-,és Márványterem, továbbá a Fekete István –terem irányába.Figyelem ! A barlang bejárása kizárólag csak megfelelõ felszerelés és védõöltözet birtokában, tapasztalt túravezetõ irányításával történhet.A barlang 1931-tõl – elsõ monografikus leírójának emlékét megörökítendõ – viseli az Orbán Balázs nevet, kataszteri száma pedig 1200/14. Az évek során itt végzett kutatások megállapították, hogy a barlang már a felsõ paleolitikumtól kezdve egészen a középkor végéig emberi lakhelyül szolgált. A barlangról az elsõ írásos feljegyzés 1637-bõl származik, amikor is az udvarhelyi derékszék a barlangot – mint a nép vész idején való menedékhelyét – a  homoródalmásiaknak ítéli, “felhagyva a vargyasiaknak azon jogát, hogy vész idején mint menhelyet használhassák”. Az is írásban maradt, hogy a Holdvilágnál 1704-ben gyõztes Tige tábornok zsarnoksága idején a szék birtokosai “féltõbb holmijokkal az almási barlangba menekültek…”
Fridvalszky János 1767-ben megjelent “Erdély ásványairól” c. mûvében a következõket írja a barlangról :
“ Mondják, hogy van egy szikla, melynek mélyében egy nagy járat nyílik, amelyet a természet csodálatos mûvészete boltozatokra és fülkékre osztott sztalaktitokkal diszítve.” Késõbb a középajtai tudós, Benkõ József, majd Eugen von Fichtel, Johann Kleinkauf járják be a barlangot, 1835-ben pedig Udvarhelyszék földmérõ mérnöke, Fekete István térképezi fel és adja ki egy évvel késõbb a barlang “aljrajzát”. Mint ilyen, az Orbán Balázs barlang Erdély legelsõ feltérképezett és tudományosan kutatott barlangja volt. 1868-ban jelenik meg Orbán Balázs monumentális monográfiája, “A Székelyföld leírása”, melynek elsõ kötete a barlang addigi legrészletesebb leírását és a Fekete István által készített “aljrajzot” is tartalmazza.  A késõbbiekben a barlangot kutatók közül megemlíthetjük még Kessler Hubert magyar barlangkutató és Mottl Mária paleontológus nevét, majd a II. világháborút követõ idõszakból Traian Orghidant és Margareta Dumitrescut, a bukaresti Emil Racoviþã Barlangkutató Intézet munkatársait akiknek nagy érdeme a barlang új térképének közlése valamint a Nagy- terem térképezése, bemutatása. Az 1971-tõl kezdõdõ idõszakban a baróti középiskola tanulóiból alakult „Ursus Spelaeus” barlangkutató csoport tagjai folytatják a kutatásokat Dénes István (1954 – 2005) geológus vezetésével. Érdemeik többek között a barlang harmadik kijáratának felfedezése a Márvány- termen túli járat végében, valamint a 3,5 m vastag üledék átásása után a kapcsolat megteremtése az 54-es számú barlanggal, amely valójában a barlang negyedik természetes kijárata, továbbá több, addig ismeretlen oldaljárat feltárása, valamint a barlang újabb részletes feltérképezése.


Vargyas szoros

A Vargyas Szoros Erdély egyik leglátványosabb és leglátogatottabb karsztvidéke. Szentegyházától hozzávetőleg 15 km-re húzódik, de megközelíthető még Vargyasról (10 km), Homoródalmásról (9 km), Kiruly-fűrdőről (15 km) és Szelterszről (10 km) is.
A 4 km hosszú szorosban a Vargyas patak négy barlangrendszert alakított ki a jégkorszak óta. Eddig mintegy 124 kisebb – 5-10 m hosszú – illetve nagyobb – 10-1550 m hosszú – barlangot tártak fel, amelyek 4 szinten – 5-200 m magasságban – helyezkednek el a patak jelenlegi szintje felett és összhosszuk eléri a 7450 m-t. Az ötödik barlangszint a ma is alakulásban lévő patakos – úgynevezett aktív-barlangrendszer.

A barlangok feltárt és még fel nem tárt régészeti értékeket rejtegetnek. Barlangászati szempontból változatos képződményeket tartalmaznak. A szurdokvölgy legnagyobb és legismertebb barlangja az Almási-barlang, más néven Orbán Balázs barlang, Nagy barlang vagy Kőlik. A Nagy barlang kataszteri száma 1200/14, összhossza eléri a 1,5 km-t, négy természetes bejárata ismeretes. Ez a barlang Erdély első tudományosan felkutatott barlangja. Más ismertebb, nagyobb barlangok még a Lócsűr vagy Ló-barlang, a Kőcsűr, a Cseppköves-, a Levis- illetve az Aktív-barlang.
A történelmi időkben a szoros barlangjai lakóhelyként és menedékként szolgáltak a környékbelieknek. Ennek ma is látható bizonyítékai a Nagy barlang bejáratánál található védőfal maradványok. A szurdokvölgy közelében, Kőmezején húzódik a Tatársánc, ami a Szent László korabeli Magyar Királyság keleti határait őrző védelmi rendszerhez tartozott. Nem messze itt állt a Tatárkápolna, minek romjai ma is állnak. A kápolna és a Kőlik ( a Nagy barlang) szintén szerves részei voltak a védelmi rendszernek.
A karsztvidék állat- és növényvilága rendkívül gazdag és változatos. A szurdokvölgy növényei között számos ritka vagy veszélyeztetett fajt találunk. Ilyenek például a tűlevelű szegfű, a hasogatott levelű imola, a pozsgás Heuffel kövirózsa vagy a magyar nőszirom. További pompás ritkaságok a vitézkosbor, a madársisak, a gömböskosbor vagy a boldogasszony papucsa. A vadregényes sziklavilág sok állatnak nyújt élőhelyet és védelmet. Találunk itt medvét, farkast, szarvast, őzet, vaddisznót, vadmacskát, hiúzt, borzot, nyestet, menyétet, vidrát, keresztes viperát, vízisiklót, szalamandrát és különböző halfajtákat egyaránt.
A szoros barlangjai a Romániában ismert 30 denevérfajból 17-nek adnak otthont. A Nagy barlang egyik termében jelentős nagyságú hegyesorrú denevér szülőkolónia tanyázik. A kisebb barlangokban számos más hidegtűrő fajjal találkozhatunk. Ilyenek a pisze denevér, a barna hosszúfülü denevér, a kései denevér vagy a horgas szőrű denevér. A szurdokban előforduló ásványok, altalajkincsek közül nagy jelentősége volt a mészkő, amely több évszázadon keresztül biztosított megélhetést a mészégetéssel foglalkozó falunak. A közelmúlt kiemelkedő barlangkutatójaként Dénes István geológus munkássága meghatározó volt a Vargyas Szurdok és az Almási barlangrendszer feltérképezésében.
A szurdokot hosszas huzavona után 2000-ben végre Természetvédelmi Területté nyilvánították. 2004-től pedig az Elveszett Világ Természetvédelmi-, Turista- és Barlangász Egyesület felügyelete alatt áll.


Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.